üdvözlet

Köszöntöm elsősorban a teknősöket, sátrunk tagjait, akikkel közösen használjuk ezt a sajátos ablakot az új modern világra. Ablak melyen kihajolunk, hogy lássanak bennünket. Nem is ablak, talán csak a cellánkban található vízvezeték - ahogy a túlélők mesélik - melyet kopogtatva, kommunikáltak.

Köszöntöm Pétert, a fehér bivalyt, aki megszánta az újdonságra éhes sereget s jóllakatott bennünket a média tarisznyából.

Köszöntöm a régi barátokat, a törzsökös férfiakat, akikkel ezt a sajátos úszó szigetet - mert bárkának (Lásd még Noé!) nevezni azért nem merem - összehordtuk. Életszerűen, menekülés közben, mintegy küzdelmünk mellékterméke gyanánt - ahogyan az a bizonyos béka köpülte a vajat.

Köszöntöm az ide tévedő más sátrak lakóit, a következő generáció tagjait. Őket nézve láthatjuk magunkat, meg azt, hogy mi az, ami létre jött általunk.

Mocsárban vonszoljuk magunkat előre - ami, hacsak nem mocsári teknősök vagyunk - nagyon nehézkes sors. Mi a sátrunkban szeretnénk ezt a minket körülvevő globális mocsarat megérteni, túlélni, fölemelni - úgymond átlényegíteni. Ennek első lépése, hogy elfogadjuk. Ezért mocsári.

Pali

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.