Idén Bazsiban tartottuk meg a Férfisátrak szokásos Nomád táborát. A falu néhány kilométerre fekszik Sümegtől. A helyszínt Zsolti bácsi biztosította, mivel az ő birtokán tudtunk sátrat verni. Én fél tizenegyre értem oda, mire már szinte mindenki ott volt. Némi tanakodás után sikerült egy árnyas, ám lejtős helyre felverni a sátrat, így az éjszakáim folyamatos mozgásban (gurulásban) teltek. Egy kis számolgatás után felállt a tradícionális négy törzs: Vadkan, Ló, Szarvas, Sólyom. Mivel sok gyermek is volt velünk, így őket is beosztottuk a törzsekbe. A legkisebb 5, a legnagyobb 16 éves volt. Összlétszámban úgy 50 fő körül lehettünk. A hódmezővásárhelyiek kérdezték is, mi van a többiekkel (budapesti sátrak)? Mire mi: be kell érnetek a Mocsáriakkal.

A csapatversenyek és élelem vadászat kelevézzel, ostorral és íjjal folyt. Némelyek ismerkedtek az eszközökkel és mégis elsőre eltalálták a futó „szarvast”.

Nagyon jó, virtusos versenyek alakultak ki a törzsek között.

Egy idő után belépett az egyetlen „nagypapa” (aki el mert jönni) - Zöldy Pál - és kezelésbe vette a gyermekeket. Mindhárom fegyvernemben tanította őket, miközben sok egyéb dolgot is elmondott nekik. Nagyon fegyelmezetten, és figyelemmel zsongták körül a „mestert”.

Idei évünk a Szarvas éve volt, így Pali több csoportdinamikai, csoportkialakítási modellt bemutatott.

 

Ezeket jól tudtuk a gyakorlatban a törzsekben is alkalmazni. Többször ültünk össze kis csoportokban és néha a nagyban, hogy megvitassuk a tapasztalatainkat.

A gyermekek vetélkedését mély alázattal figyeltük. 

Sok esetben kitartóbban és egyenesebben küzdöttek mint a felnőttek, és volt egy olyan fair play esemény, amit soha nem fogunk elfelejteni.

Szombat délutánra kialakult a csapatsorrend, 

élén a Vadkanokkal, de következtek az egyéni küzdelmek.  Fordulatos események voltak, nem mindig a biztos befutókkal...

A nagy öreg ostoros Ferit is sikerült Péternek megizzasztania, ami egy örök emlék marad mindenkinek.

Ez itt egy kis ízelítő egy másik küzdelemből:

Mindenképpen meg kell említeni Z. Andrást, aki a beszerzések mellett intézte a lajtos kocsit és sok egyebet. A versenyeket Vili vezette egyedül, ami igen embert próbáló volt, de ő mégis kitartóan jegyzetelt. Még így is többen kiemelték, hogy rég nem voltak ilyen pörgős nomádon.

És végül, aki nélkül éhen haltunk volna Zsolti bácsi. A bográcsozás nagy mestere, aki olyan reggeliket, ebédeket és vacsorákat készített, hogy még a gyerekek is többször mentek repetázni.

 

Sokat tanultunk Palitól -a csoportokról, egymástól -az emberi kapcsolatokról és a gyerekektől -a küzdelemről. Mintákat adtunk fiainknak és mintákat kaptunk tőlük.

 

Köszönettel mindenkinek aki ott volt!

Mocsári Cs

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.