Sátrunk nyitva áll minden hónap első keddjén azon férfiemberek számára, akik benéznének a nomádok ajtaján. Nem tudjuk meddig leszünk itt, de a keresők akkor is megtalálnak, mert ők szomjazzák a helyet, ahol meghallgatnak, ahol elfogadnak, és ahová beavatnak....

Érkezni 18:00-tó lehet, távozni 21:00 körül kell. Hogy közötte mi történik, az a misztérium, amit ősapáink hagytak ránk, veretes könyvek és kőtáblák nélkül.

Jégverem u. 7 a lépcsők mellett.

Már nincsenek csaták nincsenek háborúk, nincsenek véres sebek, melyet nem balesetben szereznénk meg a véletlen (vagy tudatos száguldás) által. Nincsen eszme, tudat, hit a győzelemben a társakban ami átsegítene az estén amikor már csak a föld szortyog a vértől és reménykedsz, hogy kibírod nappalig, mert akkor megkeresik az élőket. De előbb az estét kell túlélni…

Na hát egy egész napos gyomorgörcs (olyan, ami összehúzza a hátad azt úgy maradsz) és fosás után, itthon sikerült vért is hánynom. Persze az ügyelet sem hiszi el, biztos hogy az volt? Persze a szemed becsaphat, de aki nem ismeri a saját vérének ízét az ne essen kétségbe…(1 stáció)

Ügyelet tőled kérdezi mennyire súlyos, mennyire rossz a görcs, hát guggolva ülők, de ez nem komoly, így a búgós taxi kék lámpa nélkül jön 2 óra múlva. Csillapítás nincs, csak kedélyes csevegés az irodában ahol mondják feküdjön má le mert fal fehér. Hát most sem orrba verni sem viccelni nincs erőm. (2 stáció)

Kedélyes mentősökkel irány a Honvéd sürgősség. Azon töröm a fejem, hogy baj hogy nem szólnak a szirénák? Asszem jobb így utazni…, de itt is ülve és jelentem februárban kurva hideg van hátul a dobozban. Lehet itt még a vér is megalvadna. (3 stáció)

Sürgősségre felvétel, be a vizsgálóba. Fiatal orvosnő, fiatal ápolónő. Mindegyik nagyon határozott és katonás, tán ezért Honvéd. Mindkét eredbe kanül, oldat csorog. És egy gyomor szondával megnézzük mi a stájsz. Orron be és nyeljen, nagyobbat még nagyobbat. Hát ez olyan mint egy kurva nagy kenyér darab de ha bent van már csak az orromban érzem. (4 stáció) Hát itt nincs vér szóval jön a teljes megszégyenülés, gatyát le oldalra, azt alul is lehet ám vérezni. Katéter be, ezt már az urológustól ismerem és nem is az érzés a szar, hanem az, hogy majdnem 40 évesen fekszem kiterítve két nő előtt és a ..ben turkálnak. (5 stáció) Eredmény 0. Akkor kéne pissantani, mert kell a labornak, na gondoltam oda már csak nem dugnak szondát a lányok. Spuri a WC-re. Nehéz pisilni egy kis kémcsőbe orrból kilógó csővel, de inkább mint a fürge ujjak. (6 stáció)

Kitolnak a vizsgáló elé kb 1 óra benti dugdosás után orromban a szondával, aminek a végén egy zacskó lóg. Nézed az életet, tényleg mint a filmeken, csak itt életek várnak a sorukra. A sok öreg fekszik a korházi ágyakon várva a sorát, de lehet, hogy a Kaszás ma még nem rendel. Katéter kitépés után asszem az orrsövényem kiegyenesedett. (7 stáció)

Orvos váltás, így laza 3 órás várakozás után majdnem éjfélkor mehettünk haza. (8 stáció) Volt olyan behozott bácsi akivel 3 órán keresztül még nem is beszéltek pedig a mentő hozta be….

Másnap reggel gyomortükrözés. Este persze megnézed a neten. Majd túléljük mondja a kemény ember, de a váróban kissé zavart lesz. Ez az első? Orvosnő itt is próbál nyugtatni. Érzéstelenítőtől csak bedurran a gigád. Harapj rá és nézz a földre. És a cső nagy ujjnyi vastag és nekem 75 cm ment be. Ez egy magas kosaras kézhossza. (9 stáció)

A gigádnak nekimegy nyeljen má, de te csak hányni akarsz, de zsigerből. 3-r a már a főorvos nő is jön Gáz van? Ez a másodperc az ami beég, itt meg kéne nyugodni, ez itt most rajtam múlik és nincs más aki kisegítsen, nagy nyelés és bent vagyunk. A tolás már jó bár a gyomrod falán furcsa a szonda, mit az Alienbe… (10 stáció)

Lelettel vissza az orvos már meg sem vár. Itt nincsenek érzések, nincs tisztelet, csirájában mutatkozik az emberség. Ez munkahely kérem, nem söntés és nem állatkórház. Itt egy orvosra jut 10 beteg. Altatás, ugyan az gyerekeknél, meg aki tényleg kényelmesen akarja megnézni a fényalagutat....

Vannak pillanatok amikor egyedül kell átlépned a túloldalra, még ha az életösztönöd és a tested is azt mondja ez nem normális működés. Talán a legjobb az volt, hogy nem voltam egyedül. Az angyalom kísért a mentőtől és tartotta a reményt görnyedt testemben.

MCs

Íme egy mese, ami nem mese...

Most akarjuk, mindent egyszerre, így nem marad időnk a dolgok megélésre, átélésére. A munkában is a fő mondat: lehetőleg tegnapra legyen kész. Persze még élvezni sem tudjuk a cselekvésünket, mert sietni kell, kevés az időnk. Ha meg elmegyünk nagy ritkán wellnessezni akkor sem hagyunk időt a pihenésre, mert gyorsan ki kell pihenni a nagy hajtás fáradalmait, ki kell próbálni minden élmény elemet. Vagy annyi mindet akarunk belesuvasztani a kis pihenő időnkbe, hogy nem fog beleférni minden, mert kevés az időnk. Annyi mindent csinálhatunk az életben, munkában, hogy túl nagy az étlap és a mi bendőnk meg elég kicsi. Pihenésünknek is ezer féle módja létezik, melyből mi mind az ezret ki akarjuk próbálni, de hát ahhoz idő kell.

A párkapcsolathoz is idő kell, hogy megismerjük egymást. A házassághoz meg még több. Ja persze kevés az időnk, mert jön a gyerek, de minek, hiszen Ő is csak az időnket fogja vinni. Tiszta időpazarlás gyereket nevelni. Arra időt szánni, hogy a gyermekünk megszüljön egy olyan kérdést, ami mélyen belülről jön, minek, hogyha kész válaszaink vannak időkímélés végett. A szex az egyetlen, amit mi férfiak gyorsan el tudunk intézni, bár lehet, ha erre szánnánk egy kis időt, akkor kevesebb férfias problémával kéne szembenéznünk. De az idő faktor itt is belép, mivel annyi pucérság, pornográfia van a szemünk előtt, hogy nincs időnk kivárni, míg valami történik, lekerül a ruha, nekünk már meg is volt ezalatt a röpke idő alatt.

Már a háborúkra sincs elég idő. már a gyilkolás is gyorsan és messziről történik, mert nincs idő elhúzni a dolgokat, mert az sokba kerül. Persze az más, hogy Hirosima egyes részei most sem lakhatóak, nem baj építünk egy másikat, mert nincs elég idő kivárni a feleződést.

A krízisekre sem hagyunk elég időt, mert vagy pirulákat kapunk be vagy elrohanunk az agyfürkészhez. Talán itt éljük meg az idő szorítását a legjobban. És a betegségekre sincs idő. Gondolkodni, hogy miért is kaptuk, mit kell megtanulnunk, ez mind időbe kerül és abból mostanra elég rosszul állunk.

És hát Férfivé válni sincs időnk. Nincs időnk felpörögni és felvenni a gyors ritmust. Az idő szorítása miatt készen akarjuk a Férfi létet, nem engedhetjük meg magunknak, hogy időt hagyjunk az Útra, arra, hogy megszüljük magunkat, hogy változzunk tudatosan. A felépítés is időbe került, 9 hónap alatt fejlődtünk ki két sejtből. A lelkünknek is kéne időt hagyni a fejlődére.

A sátorban mi időt adunk egymásnak, mi akik már 3 éve eljárunk oda, ahol sokan megfordultak. Itt az idő tényező felveszi eredeti értelmét és nem egy fojtogató elem lesz, hanem barát, aki beáll a sátortársak közé, vállát nekünk támassza és segít abban, hogy gondolkodjunk. Váljunk valamivé!

Az igazi túlélő az időt is túléli, mert tudja, hogy az időt nem túlélni kell, hanem MEGÉLNI, tapasztalni, beépíteni. Időt hagyni a megértésre. Hogy mikor fogunk kihalni, mint a dinoszauruszok?

Akkor, ha elfogy az időnk és elfogynak a túlélők!

Köszönöm nektek!

Cs

- Elmész?

- El.

- Nem értem.

- Persze hogy nem, hiszen csak játék mackó vagy, egy plüss.

- És?

- Nem kell gondolkodnod.

- Miért nem?

- Mert nincsenek problémáid.

- Miért ne lennének?

- Vannak?

- Nem. Nincsenek.

- Nem is lehetnek! Téged mindenki szeret.

- Na ezt meg miből gondolod?

- Ha nem így volna, akkor nem is lennél. Te azért vagy, hogy szerethessenek.

- De hiszen te is vagy. Akkor téged is szeretnek!

- Nem. Tőlem félnek.

- Miért félnének?

- Mert én nem vagyok plüss.

- Miért ne lennél?

- Nézz rám! Nem is hasonlítunk.

- Pedig egész mackóforma vagy, csak talán egy kicsit nagyobb.

- Téged ha meglátnak mosolyognak, magukhoz ölelnek, simogatnak. Engem inkább elkerülnek, vagy bezárnak. Igaz?

- Igaz.

- Na. Ugye mondtam, hogy félnek. Tehát nem vagyok plüss.

- Ettől még szerethetnek, hiszen minden nap hoznak neked ajándékot.

- Az nem ajándék.

- Nem?

- Nem. Az ennivaló.

- És azt miért hozzák, ha nem is szeretnek?

- Mert úgy hiszik, hogy akkor nem vagyok rájuk veszélyes, ha etetnek.

- Nem tűnsz veszélyesnek.

- Pedig rettegnek tőlem.

- És ezért mész el?

- Itt nincs rám szükség. A mocsárban nem élnek fókák.

- A fókáknak szükségük van rád?

- Igen. Hallom ahogy hívnak.

- Ők nem félnek tőled.

- Nagyon is, de nincs más lehetőségük, csak én. Csak általam válhatnak képessé a vízen járásra.

- És miért akarnának a vízen járni?

- Mert csak így kerülhetnek még közelebb a fényhez.

- Nem jó nekik ott ahol most vannak?

- De jó, csak ott nagy a sötétség, a fény pedig olyan csodálatos.

- Honnan tudod, merre kell menned?

- Mindig csak északra.

- És merre van az az észak?

- Egy csillagot kell követni.

- Meddig?

- Fogom tudni. A csillag pont fölötte ragyog.

- És hogy jutsz ki a mocsárból? Itt minden olyan puha és ragacsos.

- A teknősök páncélja, az olyan kemény mint a jég. Ők segítenek.

- Kik azok a teknősök?

- Túlélők. Mesélték, egyszer régen itt is tenger volt, és volt jég is valamikor. Talán fóka is volt, de már csak északon van.

- Mikor indulsz?

- Ha teljes lesz a sötétség, és a csillag feltűnik az égen, indulok.

- Én is szeretném látni az északi fényt!

- Akkor gyere velem.

- De én félek a sötéttől és hidegtől, és plüss mackóra sincs ott szükség.

- Te is jegesmedve leszel, mire odaérünk. Csak ne félj!

Néhány órája, hogy 2014-et írunk. Valamilyen évindító gondolat kívánkozna most ide.

Kezdődhetne úgy is, hogy oly tiszta az előttünk álló év, mint a szűz hó. De hó nincs. Globális éghajlatváltozás viszont van. És globális változás zajlik az élet minden területén. Az egyén és közösség, a munka és szabadidő, a család és párkapcsolat, a férfi és női lét - és még sorolhatnám - olvadása vet új és újabb kérdéshullámokat, mint ahogy az óceánba szakadó jégtömbök is hullámokat keltenek, mikor a ma már egyáltalán nem végtelen jégmezőből leszakadva, óriási robaj kíséretében megkezdik hosszabb-rövidebb ideig tartó vándorlásukat.

Sokat gondolkoztam azon, hogy mi a közös ezekben a kérdésekben, amelyeket régi, széttöredező világunk leszakadó darabkái keltenek.

A félelem.

Félelem az ismert, biztonságot adó régi világ elvesztésétől, és félelem az újtól, amely ismeretlen és új veszélyekkel teli.

Nagyon ősi érzés ez, a zsigereinkben van.

A nyáj félelme ez, a prédáé, aki ebben a változó világban, az egyre szűkülő biztonságos régiben keres menedéket. A fóka félelme, aki fölött a jégboltozat nyújtotta biztonság töredezik egyre kisebbre, mintegy siettetve a jegesmedvével való találkozást. Mert a fóka a jegesmedvétől fél, és nem a jégmezők elvesztése fölött aggodalmaskodik. A jegesmedvétől fél, aki nem fél semmitől és senkitől.

Mit is kívánhatnék magamnak és a többi „fókának” az elkövetkező 2014-es évre?

Boldogságot? Egészséget? Pénzt? Sikert? Biztonságot?......?

A vízen járó pásztor szavait: „Ne félj! Ne féljetek!”

2014 a jegesmedve éve.

Akarsz-e a jegesmedvéddel találkozni?

Akarsz-e jegesmedvévé válni?

Északra tartok!

Tarts velem!

Fókaként nincs értelme a vízen járásnak!

Csonk

A pillanat időtlen, az út végtelen.

Bárhol talál a visszatekintés pillanata, mindenképp útban vagy valahová.

Virtus (opc)

Megosztás (opc)

Impulzus

Megbeszélés

Ének-zene-tánc

Büfé

Várunk!    

A Mocsári Teknős Férfisátor 4 alapítója elvonult Sümegre, ahol megerősítették elköteleződésüket a sátor és egymás iránt. Meghatároztuk merre is menjünk tovább és az évünk új állat szimbólumát is kiválasztottuk. 

Az idei évünk (jövő októberig) a JEGESMEDVE éve lett, amely egyben az útkeresésről és az „úton, útban levésről” is szól majd.

Egy kis zarándoklattal is kiegészítettük elköteleződésünket, amit még én, mint nem keresztény is élveztem. Sok gondolkodni valóm adódott, ami igen gazdaggá tette a sétánkat a szent helyeinkre.

Több szervezeti kérdésben is döntés született, illetve elhatároztuk, hogy „magasabb sebességbe kapcsolunk”.

Egy új tagot integráltunk csapatunkba, aki minden szempontból hasonló értékrenddel és elkötelezettséggel van a sátrunk iránt, mint mi.

Gábor be(fel)avatása közben mi alapítók is átélhettük a régmúlt történéseit és evvel ráhangolódtunk az „ősök” energiáira. Az ismétlés nem csak megnyugtat (mint a gyereket) hanem meg is erősíti és összehangol avval az évezredes tudással, ami elődeink életében, rituáléjában és szakralitásában megjelent.

Íme még egy kép rólunk, kik öten írják most már eme sátor legendáját….

Cs

A menetrend a szokásos: impulzus, étel, ital, ének, zene, tánc.

Gyertek

Cs

Nos túl vagyunk rajta!

A férfisátrak tizedik nomád táborát rendeztük meg. Mondhatnám, hogy jubileumi tábor volt, de nem mondom, mert nem az ünneplés hozott minket össze, hanem a feladat, hogy megkeressük, felidézzük, megbeszéljük az életünkben még fellelhető szakrális elemeket, hiszen a sólyom évében telnek napjaink. Hagyományainkhoz híven ezt altáborokra (törzsekre) osztódva, megmérkőzéses feladatok által generált, felfokozott hangulatban folytatott beszélgetésekkel próbáltuk megoldani. Persze a fizikai csatározások, megmérettetések súrlódásokat, sérüléseket is bírtak okozni. Ez is hozzátartozik a tábori léthez. Remélem senki sem kapott hosszan tartó, nehezen gyógyuló sebesülést, és ha bármilyen kellemetlensége is keletkezett a próbák során, az okulására szolgált, és nem haragra. Én a magam részéről sok tapasztalattal gazdagodva tértem haza, hiszen olyan fontos férfi tulajdonságokról kaptam tanítást, mint a türelem, hűség, barátság, bajtársiasság, nagyvonalúság, önismeret, empátia, higgadtság és a gyengék segítése. És sorolhatnám napestig még.

Néhány dologban különleges is volt ez a tábor. Mégpedig abban, hogy még soha nem volt ennyi első táborozónk (17 fő). Aztán abban, hogy most volt a legnagyobb a korkülönbség a legfiatalabb, és a legidősebb résztvevő között (55 év). Aztán abban is, hogy mindig mást adott, mint amit vártam. Aztán "megismerkedhettem" - óvatosan mondom, csak így macska körmözve - egy alakulófélben lévő új sátorral, a szőkédi férfi sátorral, akik már a megérkezés pillanatában kitűntek - hála az egyen pólónak - a mi sokszínű összevisszaságunkból. Jó volt látni a frissességüket, és látnom-hallanom-tapasztalnom kellett a másságukat is. Megtanultam általuk, hogy a másképpen látás képességéhez hozzátartozik a másképpen látni hagyás képessége is. Köszönöm fiúk!

És a mocsáriakat is új szemmel láttam. Számomra új képességeket mutattatok meg, sokszor okozva ezzel meglepetést. Értsd csapatfőnökök, tánc, önvédelem, stb. Csak aztán nehogy a kényelem szirénhangú csábításának engedve hátradőljünk, mint aki jól végezte dolgát. Régen egy ember azt mondta, "az aratni való sok, a munkás kevés, küldjetek munkásokat aratásomba." Ez így július derekán különösen időszerű. Úgyhogy munkára fel, máris itt az újabb feladat (Vép).

És persze ahogy megígértem, gazdára talált a mocsáriak háziversenyének díja is, a tradícionális vessző. Az egész évi nagyszerű teljesítményért Csaba kapta. Valamint különdíjat érdemelt még Gergő, aki az "utánpótlás" legjobb eredményét érte el. Gratulálok!

Most egyenlőre ennyit, később még bővítem ezt a bejegyzést, és néhány képet is csatolok majd hozzá.

Csonk

  A nyári szünet előtti utolsó alkalom.

  Ütős téma, csak túlélőknek.

  Ha van egy történeted gyere el!

  Minden más tudnivaló megtalálható az előző hónapoknál.

  Üdv:      Vilmos

Ez már az utolsó utáni óra, egyúttal mégis egy próba is!

Tehát minden a már megszokottak szerint, a biztos változás csak annyi, hogy mindenképpen lesz tánc és ének is.

Ezért csak a nagyon elszántaknak, vagy az erős idegzetűeknek ajánlom! :-)))

Üdv:    Vilmos

A menetrend a szokásos.

Az étel is az: zs.k + v.h + tea.

Vigyázat! Az összejövetel nyomokban tartalmazhat éneket és táncot is!

Üdv:      Vilmos

Tudom, hogy nem szoktunk ezen a blogon - hogy is mondjam - "ajánlani" semmi hasonlót, most mégis kivételt teszek. Nem azért, mert a napokban lett volna 70 éves, sokkal inkább azért, mert maga a dal 35 éves, de ma még időszerűbb, vagy talán ma igazán időszerű.  És a sólyom évében még értékesebbek a "látó" emberek.

Az 1980-ban készült lenyűgöző felvételen a következő dalok hangzanak el: 

0:00 Tangó, 
02:35 Álomfejtés, 
05:04 Szabó Kálmán tegnap este..., 
08:36 A 100. éjszaka, 
13:07 A legjobb viccek, 
16:27 Születtem Magyarországon, 
21:42 A dédapa dala, 
25:17 Egy bogár, 
30:56 Krakkói vonat, 
34:24 Az ócska cipő, 
37:46 Filmdal.

Talán késő már az évkezdetről írni - és belátom jó sok víz lefolyt már a Dunán, a legutóbbi bejegyzés óta - de most, hogy minden bizonyossággal ki lehet jelenteni, hogy az aktuálisan bejelentett világvége mind a római, mind az ortodox naptárhoz viszonyítva is elmaradt (már a majákban sem lehet bízni, szerencséjük, hogy kihaltak), úgy gondolom, talán nem teljesen haszontalan néhány már megtörtént dologról megemlékeznem, illetve a várható eseményeket is szeretném közkinccsé tenni.

Megjelentettük,-tem a 2013-as Férfisátor falinaptárt. 2013 a sólyom éve, ami azt jelenti, hogy a "látás", a másképp látás, a szent dolgok, a szakralitás körül forognak az eseményeink, ezek hatják át, erről az oldalról közelítjük meg minden rendezvényünket. Így a falinaptárra is ilyen jellegű, és tartalmú képek kerültek fel.

Bónusz opció: ha valaki megírja, hogy mit ábrázolnak a képek, és azok miképpen kapcsolódnak a fentebb leírtakhoz, annak térítésmentesen elküldöm a falinaptár egy példányát, fotó minőségben! :)) A jobb felső sarokban a naptár megtekinthető!

Két "díjat" is alapítottunk,-tam január elsejétől, amelyek a találkozásaink alkalmával, az íjászaton mutatott teljesítmények alapján kerülnek odaítélésre. 

Az első egy vándordíj (nyakba akasztható, lovas íjászt ábrázoló medál). Ezt egy hétig lehet birtokolni, következő íjászaton tovább kell adnia az addig birtoklónak, egy arra érdemesnek. Nem feltétlen a legjobbnak, legeredményesebbnek (ez a figyelemről szól). Viselte már Marci, Tamás, Csaba.

A másik díjat (tradicionális nyílvessző bronz heggyel, amilyet őseink is használhattak, igazi "medveölő") meg lehet nyerni (ez a versenyről szól). A díjat az íjászatokon mutatott eredmények alapján ítéljük oda, és a Nomád táborunkon adjuk át. Csak néhány szempont amelyek számíthatnak, és a jelenlegi állásuk:

• A legeredményesebb lövő:  Csaba  56 találat
• A leggyorsabban lövő:           Pali       24 találat
• A legbiztosabb kezű lövő:      Vili        1,15-ös hányados

Jó hír, hogy a verseny nagyon szoros, a többiek sincsenek lemaradva, más szempontok is érvényesülnek a végelszámolásnál, és még hosszú az út a Nomád táborig. Hajrá!

A legjobb hír azonban az, hogy összejöveteleinken az átlagos létszám mindig eléri a 10-12 főt, amely egyrészről megnyugtató állandóságot biztosít, másrészről fontos visszajelzés is mindannyiunk számára. Mindenki értékelje ezt maga-magának a megfelelő módon.

Fontos továbbá, hogy "kifelé" is élő kapcsolatokkal bírunk. Még tavaly, karácsony előtt a szegedi sátor látogatott el hozzánk Bella Gábor vezetésével, és ez fontosabb esemény annál, hogy megemlékezés nélkül múljon el az idő felette. De ugyanennyire fontos a tapolcai sátorral való kapcsolattartás is, hiszen rájuk a Nomád tábor kapcsán is nagy reményekkel tekintünk.

És akkor itt áttérnék az elkövetkező eseményeinkre.

Mondhatni, hogy már a huszonnegyedik órán is túl vagyunk, már ami a nyitott utolsó kedd januári megrendezését illeti. Természetesen most sem marad el, és bár eddig sem hirdettük, mégis több helyről is jelentkeztek részvételi szándékkal. Így vendégeket várunk T.A.Péter barátunk (ős-sátor tag) személyében (+ 1-2 fő), Budafok és környéke képviseletében, valamint Székesfehérvárról is várunk egy kisebb társaságot. Témánk a "Fájdalom" lesz. A beavatáshoz is kapcsolódóan. (Mondom: a sólyom éve van) És nyitott utolsó kedd lesz minden hónapban egészen a nyári szünetig.

Szintén nagyon közel már a "Pál-fordulós" hétvégénk (február 1,2,3). Nagyon sűrű ennek a hétvégének a programja is, hiszen Pali köszöntésén túl, közös vacsorát tervezünk a tapolcaiakkal, ahol az ismerkedésen túl eldől az is, hogy hol-mikor-milyen lesz az idei Nomád tábor. Ezek az események mintegy beágyazódnak összejövetelünk alap gondolatába (disznótor), az ölés, az élelem, és a szentségek hármasába. (Még egyszer mondom: a sólyom éve van)

Kicsit távolabb (március 15,16,17) körvonalazódik egy Szatmárnémetibe történő kiruccanás is, az ottaniak meghívásának eleget téve. Programjuk a Férjek, édesapák hétvégéje címet viseli. A programtervezetet ismerve, ez nekünk szintén szakrális dolgokról szól. (Ha-ha-ha! Mondtam már, hogy a sólyom éve van?) Részletesebb tájékoztatás később, ha mi is biztosat tudunk.

Említésre mindenképp érdemes még, hogy Férfisátor címmel adás hallható a Mária rádióban (Fm 94,2) minden második hétfő este 20 óra 30 perctől (legközelebb február 4.-én), melyben társszerkesztőként, műsorvezetőként közreműködöm, képviselve sátrunkat is a média eme eldugott szegletében. Hallgassatok minket!

Nos úgy néz ki, hogy izgalmas, mozgalmas, akció dús évbe kezdtünk bele.

Programjainkra minden "mocsári teknőst" feltétel nélkül várunk, külsős érdeklődőket pedig előzetes bejelentkezés után. (Elérhetőségem fent, jobbra)

Vilmos

A sátrunk elérte egy éves korát, tehát bátran kijelenthetjük, hogy felállt és elindult, mint a cseperedő fiaink. Sok esemény van a hátunk mögött, igen erős évet tudunk magunk mögött. A létszámunk folyamatosan változott, de egy stabil mag mindig jelen volt, így még a nyári „szünetet” sem kellett más sátraknál töltenünk. Mára elég stabil és magas létszámmal rendelkezünk.

Idén januártól elindítottuk a Nyitott Keddet, ami nagy érdeklődésre tartott számot. Több helyen hirdettünk, aminek eredménye az lett, hogy minden ilyen kedden jöttek az új érdeklődők. Ezek közül több rendszeres sátor látogatóvá vált. A Nyitott Keddi alkalmak jól felépített rendszerben hatalmas ívet írtak le. (ld. lejjebb) Végül a BEAVATÁS kimeríthetetlen témájánál állapodtunk meg, melyet most októbertől folytatunk.

Sok rendezvényre hívtak minket. (pl. Pál Feri tábora Baján, érdi születés hete) Itt minden szinten elsöprő sikert arattunk. Az érdeklődők száma nagyon magas volt és minden ilyen rendezvényről is jött új belépő a sátorba.

A nyáron a tapolcai Csobánc sátorral együtt megszerveztük a Férfisátrak éves NOMÁD táborát. Fiainkkal együtt töltöttünk néhány napot és kölcsönösen tanultunk egymástól, egymásról.

Az idei évben a mi sátrunk tartotta a Férfisátrak éves találkozóját.

Sátrunk vezetője fáradhatatlan kitartással vezeti a Férfisátor adását a Mária Rádióban. A műsor jól felépített tematikában hallható az országban, melynek anyagát több sátor készíti elő.

Elindítottuk eme blogunkat is, hogy néha hírt adjunk magunkról ebben a kibertérben. Nyitva ezzel az Y,Z,W….. és még ki tudja milyen generációkra.

Az évfordulónkat Sümegen tartottuk, ahol megerősítettük szövetségünket. Mi négyen lefedünk négy évtizedet, négy generációt, négy gondolkodásmódot, négy habitust és szerencsésen mindannyian rendelkezünk fiú gyermekkel. A Mocsári Teknős Sátor szíve és a lelke vagyunk,  mi a törzstagok. A szív és a vér miatt is választottuk a veres színt, mert a harcosoknak erre a két dologra van szüksége. Szívre és Vérre!

Egyben teljes szívünkkel egyet értünk: a mi „mesterségünk” a Mocsári Teknős Férfisátor! (ld. video)

http://youtu.be/mH6JxRSoeFo

Október a lezárások és az újrakezdések hónapja a férfisátorban. A Mocsári teknős sátor, a júniusban nyári szünet miatt szüneteltetésre ítélt, utolsó keddi nyílt napok rendezvénye október 30.- án új évadjába lép. Szeretnénk az eddigi munkát folytatni, így az idei év első alkalmán is a beavatás témája kapcsán tartanánk közös beszélgetést.

Az este programja, az előző évben már megszokott módon 18 -21 óráig tart. Minden érdeklődőt vendégül látunk az utánozhatatlan zsíros kenyér, vörös hagyma, tea vacsorával.

A helyszín a régi: Bp. I. Jégverem utca 7.

Kérdéseidre a +36 20/9 393 396 telefonszámon kaphatsz választ.

Lisztes Gábor barátunk szervezésében.

Ez is egy lehetőség, éljetek vele!

Sziasztok,

 A Háromsátor-szövetség üdvözletét küldi az Aldunai túráról.

Képek megtekinthetők:

picasaweb.google.com/113160313505222782999/ALDUNAIPORTYA

Idén Bazsiban tartottuk meg a Férfisátrak szokásos Nomád táborát. A falu néhány kilométerre fekszik Sümegtől. A helyszínt Zsolti bácsi biztosította, mivel az ő birtokán tudtunk sátrat verni. Én fél tizenegyre értem oda, mire már szinte mindenki ott volt. Némi tanakodás után sikerült egy árnyas, ám lejtős helyre felverni a sátrat, így az éjszakáim folyamatos mozgásban (gurulásban) teltek. Egy kis számolgatás után felállt a tradícionális négy törzs: Vadkan, Ló, Szarvas, Sólyom. Mivel sok gyermek is volt velünk, így őket is beosztottuk a törzsekbe. A legkisebb 5, a legnagyobb 16 éves volt. Összlétszámban úgy 50 fő körül lehettünk. A hódmezővásárhelyiek kérdezték is, mi van a többiekkel (budapesti sátrak)? Mire mi: be kell érnetek a Mocsáriakkal.

A csapatversenyek és élelem vadászat kelevézzel, ostorral és íjjal folyt. Némelyek ismerkedtek az eszközökkel és mégis elsőre eltalálták a futó „szarvast”.

Nagyon jó, virtusos versenyek alakultak ki a törzsek között.

Egy idő után belépett az egyetlen „nagypapa” (aki el mert jönni) - Zöldy Pál - és kezelésbe vette a gyermekeket. Mindhárom fegyvernemben tanította őket, miközben sok egyéb dolgot is elmondott nekik. Nagyon fegyelmezetten, és figyelemmel zsongták körül a „mestert”.

Idei évünk a Szarvas éve volt, így Pali több csoportdinamikai, csoportkialakítási modellt bemutatott.

Ezeket jól tudtuk a gyakorlatban a törzsekben is alkalmazni. Többször ültünk össze kis csoportokban és néha a nagyban, hogy megvitassuk a tapasztalatainkat.

A gyermekek vetélkedését mély alázattal figyeltük. 

Sok esetben kitartóbban és egyenesebben küzdöttek mint a felnőttek, és volt egy olyan fair play esemény, amit soha nem fogunk elfelejteni.

Szombat délutánra kialakult a csapatsorrend, 

élén a Vadkanokkal, de következtek az egyéni küzdelmek.  Fordulatos események voltak, nem mindig a biztos befutókkal...

A nagy öreg ostoros Ferit is sikerült Péternek megizzasztania, ami egy örök emlék marad mindenkinek.

Ez itt egy kis ízelítő egy másik küzdelemből:

Mindenképpen meg kell említeni Z. Andrást, aki a beszerzések mellett intézte a lajtos kocsit és sok egyebet. A versenyeket Vili vezette egyedül, ami igen embert próbáló volt, de ő mégis kitartóan jegyzetelt. Még így is többen kiemelték, hogy rég nem voltak ilyen pörgős nomádon.

És végül, aki nélkül éhen haltunk volna Zsolti bácsi. A bográcsozás nagy mestere, aki olyan reggeliket, ebédeket és vacsorákat készített, hogy még a gyerekek is többször mentek repetázni.

Sokat tanultunk Palitól -a csoportokról, egymástól -az emberi kapcsolatokról és a gyerekektől -a küzdelemről. Mintákat adtunk fiainknak és mintákat kaptunk tőlük.

Köszönettel mindenkinek aki ott volt!

Mocsári Cs

Az idén, immár 9. alkalommal kerül megrendezésre a férfisátor Nomád Tábora, melyet a magunk és fiaink épülésére, mindig egy adott téma köré rendezve tart a férfisátor. Ez az év nálunk a szarvas éve, így a központi téma a közösség lesz. Itt lesz lehetőség a közösségek (sátrak) megmutatására, megerősítésére (közös élmények), az egység kihangsúlyozására, a különbözőségek megfogalmazására, bemutatására, elfogadására, valamint fiaink, fiataljaink felé minták adására.

Mindezeket közös munkával, sok versennyel, ha úgy tetszik játékkal, beszélgetéssel, közös tánccal, énekkel kívánjuk elérni.

A tábor ideje:        2012. július 05 csütörtök de. 10 órától – 08 vasárnap 12 óráig.

Helyszíne pedig hagyományainknak megfelelően Sümeg környékén lesz.

Mindenkit szeretettel vár a szervező Csobánc és Mocsári teknős sátor.

Info: feketevilmos@citromail.hu

Csonk